7. Heti - Kalandjárat

Számos területen földindulásszerű változásokat hozott az, hogy az újvilágban gazdátlanul maradt néhány, korábban bedőlt hitelekkel küzdő családok által lakott ingatlan. Mint a tóba dobott kő által keltett körkörös hullám, úgy gyűrűzött be mindenhová a válságnak nevezett általános agónia. A gazdasági hullámverés aztán iparágak tucatjaiban húzta be a vészféket, a növekedési kényszerpályán mozgó piacok résztvevői hirtelen a túléléssel is módfelett elégedetté váltak. S hogy mindennek mi köze is van riportunk tárgyához, a ratingipari rendszerben megtermelődött nézettségek eloszlásához? Na arról fogalmunk sincs.

Persze a tévécsatornák ipari felhasználóinak relációjában igenis egyértelmű, a nemzetközi helyzetbe illeszkedő folyamatok zajlanak, de azt mindenki csak találgatja, hogy mindez a tévéfogyasztási szokásokat és a preferenciákat hogyan és mennyiben befolyásolja. Vajon több tévét néz az átlagpolgár, mert beszűkölnek az – elsősorban anyagi – lehetőségei a drágább alternatíváknak? Vagy több idejét rabolja el az egzisztencia szinten tartása, az egyre kövérebb összegekre áhítozó bankok etetése? Lemondja-e kábeles előfizetését, és többet lóg a földi csatornákon, vagy a krumplihoz hasonlóan többet áldoz rá, ha már a squashbérlet nem fér bele? Érdekli-e még a híradó, ha megcsömörlött az egésztől, vagy most érdekli csak igazán?

A naponta tévézéssel töltött időtartam csökkenése megállt, a kábelek előretörése nem. Egyéb kérdések már szociológusok tárgylemezére tartoznak. Szerény eszközeinkkel csupán a programválasztás fő csapásirányait és az áramlatok volumenét tudjuk górcső alá venni. Ebből az látszik, hogy a toplista évekkel ezelőtt megszokott formáját hozza. Messziről, félig behunyt szemmel olybá tűnik, nem változott semmi. A Barátok közt továbbra is az élmezőnyben (2., 3., 6., 8., és 13. hely, 13,5 és 16,2 közötti ratingek, 32,8%-os átlagos közönségarány), követő emberfogást alkalmaz a Fókusz (9., 10., 11. 12. helyek plusz egy listáról leszorult darab, 30,3% körül szóró közönségarányok), és az aktuális hétórás valami, ami ezúttal a Vacsoracsata, a lista alsó harmadában támad (14., 15., 17. és 18. helyek, 33,4% share). Az első dolog, ami közelebbről szemlélve látszik, hogy nincs műsor hétszázezer 18-49-es fölött. Eltűntek a milliós tömegek. Aztán az is látszik egy oszloppal arrébb, hogy nincs közönségarány 35% felett sem, ami részben magyarázza, részben tovább rontja a nagy számok generálásának esélyeit. Olyannyira, hogy műsorszinten 15, breakszinten 10 rating már-már kiemelkedőnek számít.

Itt van mindjárt a vasárnap esti filmes párbaj győztese, ami ezúttaz az RTL Klub ’Az elsüllyedt város kincse’ című ópusza. 16,3 ratinget és 33,5%-os közönségarányt hozott. Azaz az összes kereskedelmileg körülrajongott honpolgár kábé egyhatoda, az éppen tévézők egyharmada az a legnagyobb csoportosulás, amit a piacvezető kínálatának ékköve össze tud hozni. Régen a Mónika-show tudott ennyit ratingben, közönségarányban meg gyakorlatilag minden, ha épp gyengébb időszakát élte.

A filmről magáról annyit, hogy a kaland-mézesmadzag aktuális küldötte ő, Indiana Jones és klónjai erősen profitálnak a nézők aranylázából. Ma már persze nem elég, hogy egy város elsüllyed, még kincsének is kell lenni az ingerküszöb áttöréséhez. Valójában egy apokalipszis utáni utópiával van dolgunk, Waterworld kontra Mad Max, nyakonöntve kincsvadász szósszal, adhatom nagyobb krumplival? Főszerepben a legendás Ian Somerhalderrel és Bettina Zimmermannal. Ugye? Nekem sem volt róla fogalmam, kik lehetnek ők. Bettina érezhetően a Cobra 11 forrásvidékéről jön, míg Ian a nagy víz túloldalán modellként kereste szénhidrátmentes kenyerét.

A heti sorozatok a listára nem is, de a köztudatba mindenképpen bekerültek. Az NCIS (29,5%) kontra Mentalista (24,5%) párbajban egy oda, kedden Szülfel ismétlés (21,8%) a terminátorok (28,9%) ellenében egyenlít, szerdán House archív (26,2%) vs. Evolúció (29,1%) miatt az RTL Klub fordít, pénteken meg az ellenfél ki sem jön a pályára (New York-i helyszínelők a 20. helyen, 12,0 rating és 29,3% share). A számok alacsonyaknak tűnnek, de csak a korábbiakkal összehasonlítva; ahol korábban szirmott bontott a kertévézés ezer virága, ott az 5-10%-nak is felhőtlenül tudnak örülni. Minden relatív, a válság is; ha ez válság, mit mondjon Mel Gibson a Mad Maxben?