52. Heti - Ünnepi adok-kapok

A múlt hétre nyomtalanul eltűntek az őszi nagy truvájként beharangozott, mézesmadzagnak szánt produkciók, s maradtak nekünk a nézőkkel való kollektív szerződés többéves darabjai. Erre a hétre pedig még ez utóbbi halmaz is feleződött, hogy átadja helyét a nettó másfélből reklámokkal bruttósított kétórás független történeteknek.

Politikai korrektség ide, vallászabadság oda, azért a fősodor még idén is a karácsonyi tematika, nyugati télapóval, rénszarvasokkal, tartalékban a magyar Jézuskával és angyalkákkal, de ők legfeljebb a közszolgálatin kapnak némi reflektorfényt késő este. Így aztán amerikai, piros-zöld színvilágú vígjátékok várnak ránk mérhetetlen mennyiségben. Az összezárt családtagok feszült hangulatát az ajándékbontás után ugyanis csak családi vígjáték enyhítheti nagy hatásfokkal.

Mellékágként ebből hajt ki a gyerekek és a felnőttek által is emészthető dimenziókat nyújtó egész estés animációs filmek sokasága, mióta a filmipar rájött, hogy a rajzolt puki is lehet legalább olyan vicces. Ifjabb és idősebb ugyan teljesen más poénokon mulat, s ha egymást nem is értik, azért a cselekményt mindketten igen. A bő lére eresztett bevezető után térjünk rá a csonka munkahét és az azt követő, hosszított ünnepi hétvége kínálatának elemzésére, különös tekintettel a fogyasztói reflexiókra. Amennyiben úgy tűnik, a riport erősen korrelál egy filmajánlóval, az nem a véletlen műve. Mozi van a tévében, jegyszedő nénik költöztek a nappalikba – egyenesen a kétezres évek elejéről.

Mindjárt itt van például 2002-ből a heti csampion, Adam Sandler és ’A kismenő’, mely a hirtelen-sok-pénz filmipari klasszikus paneljét porolja le. És természetesen előkerül a ’pénz nem boldogít’ című ünnepi axióma is. Mindez 19,3 ratingre és 38,4%-os közönségarányra volt jó 26-án este, mikorra vélhetően mindenki felhagyott a rokonok abúzálásával, illetve a radikális gasztroenteorológiai kísérletsorozattal, melynek keretében mérhetetlen szeretetét mérhetetlen mennyiségű étel elfogyasztásával, rosszabb esetben másra tukmálásával próbálja kifejezni. Az előző napi top műsor a Madagaszkár című újkori rajzfilm lett odaátról 18,5 rating mellett 36,1%-nyi sharet hozva, itt az ’otthon, édes otthon’ alkotja a fősodort.

S ha már rajzfilm, újabban Shrek nélkül nincs karácsony, ahogy régen Macaulay Culkin nélkül nem lehetett (Shrekből az angyal a 4., 17,0 és 38,1%). Mindenesetre zöld barátunk jobb választás (Shrek 2., 16., 14,7 és 38,8%), mert legalább így mindenkinek világos, hogy ilyen igazából nincsen, míg a két betörőt lerendező kisgyerek esetében a fiatalabb korosztálynak voltak kétségei. Szintén ide tartozik még a Túl a sövényen című alkotás, mely a lakópark-boomot tárja fel egy eddig nem tárgyalt szemszögből. Társadalmi dráma, akcióvígjáték és szőrös állatmese három az egyben kombóban, mindez korábban elképzelhetetlen magasságokban (7. hely, 16,6 rating, 32,3%).

A további darabok között ott van Eddie Murphy, aki viccel (Oviapu a 8., 16,4 és 35,7%), Ben Affleck, aki nem (Daredevil a fenegyerek a 6., 16,9 és 33,1%), valamint a karácsony-állatok-gyerekek-dizni vonal megkerülhetetlen darabja, a 102 kiskutya (18., 14,5 ratinget és 31,1%-os közönségarányt gyűjtve). Az egy főre jutó száncsengő-csilingelésben gazdag filmes csomagot elölről-hátulró szolídan keretezi a hétfői NCIS (14. helyen, 14,8 és 33,7%), és a visszatérő Cobra 11 (5. hely, 16,9 és 35,8%). Utóbbi nagyon hiányozhatott már, miután a Celeb vagyok miatt hosszabban, a Pókerarc miatt pedig rövidebb ideig nélkülözni kellett. Az egész héten pedig ezek mellett végigvonult az ünneplőbe öltöztetett Hal a tortán szpesöl, illetve döntő (hogy ebbe hogy került bele Döglény Zoli és az idősebb Pityinger, azt nem tudom, Choli bácsi pedig még nagy jóindulattal sem feltétlenül celeb). Úttörő válalkozásként logikát, hagyományt sutba dobva, ugyanúgy jelentkezett hétköznap, szenteste és karácsony első- és másnapján is, persze némi időbeli eltolással, hisz a hét második felében filmdömping állta útját a kései kezdésnek. A főzőreality heti átlaga ezzel a merész húzással 29,8% lett, ami nem is olyan rossz, bár az ünnepi fele inkább ártott, mint használt.