3. Heti - Az átmenet gazd..

A ’már nem’ és a ’még nem’ által alkotott keskeny ösvényen egyensúlyoz a tévés piac mind gazdasági- mind pedig programtervezési szempontból. Már nem mennek az őszre jókora invesztícióval felfuttatott műsoripari legendák, de még nyomát sem látni a tavaszi zsongásra bekészítetett, vagy bekészítendő néhány nagy durranásnak, és a többi szolid pukkanásnak. Még nincs vége az egy főre jutó képernyős percek fennsíkszerű tetőzésének, de még a hirdetők sem élednek a tétova évkezdet és jelen esetben a világkereskedelem általános agóniája okán. Nehéz is az egyszeri marketingesnek megtippelni, hogy a most esetleg hírverésre költött forint nem fog-e nagyon hiányozni jövő karácsonykor. Így aztán takarékon mennek a reklámblokkok, ennélfogva a műsorok is a nyárihoz hasonló, igaz rövidebb szünetet tartanak. A végfelhasználók pedig alkalmazkodnak; mivel a két nagy és a sok kicsi longobárd módon sorjázó filmkínálatának jelentős paramétereiben szignifikáns eltérés nincs, a csatoránkénti esély, hogy pont azt választják, egy közös origó felé tart.

Ennek ellenére a toplista kegyetlen mészárlásról tanúskodna, ha a televíziós nézettségek alakulását harctéri fogalmak mentén próbálnánk érzékeltetni. A húsz elérhető helyezésből az első tizenkilenc helyen a piacvezető csatorna neve található, mindössze a legaljára tudott felkapaszkodni a korábban a mennyet és a poklot is megjárt Napló odaátról (20. hely, 26,7% share és 12,9 rating). Mindezek ellenére a csatornaátlagok egymáshoz való viszonyában továbbra sem történik semmi figyelemreméltó. Az RTL Klub álmos fölénye tapasztalható, azonban a különbség mértéke érdemben változatlan. Plasztikusabb hasonlathoz képzeljünk el két versenyautót, melyek vállvetve, ám ernyedten tolatnak hátrafelé. Az elmúlt héten a TV2 több, mint kétszer olyan gyors volt rükvercben (-3,4%pont vs. -1,6%pont), a főműsoridős átlagot tekintve.

S ha már ezúttal rendhagyó módon a lista aljától kezdtük gombolyítani mesénk fonalát, tartsuk az irányt. Az alsóházban a Vacsoracsata több megjelenése (9., 11., 14., 18.) 35,1%-os átlagos közönségaránnyal dominál, s ezzel széles ratingalapot teremt az este további részére. 15 ratingről indulva ugyanis nem sok esélye van valaminek rosszul hozni, bukni meg szinte semmi (Fókusz a 7., 12., 13., 15. és 17. helyeken, 33,1%-nyi share mellett). Pláne nem a Fókusz-Barátok közt kombó, hiszen egyik sem az a ratingipari nádszál, amit a változó szelek csak úgy játszva törnének ketté. Az élmezőnyhöz közeledve áttűnés tapasztalható a későbbi programpontok irányába, a BK egyes részei a 2., 3., 5., 6. és 8. helyeken vetettek szállást. Ratingben 15,7 és 16,9 között, közönségarányban 35,1% körül szórt a végtelen történet, viszonylag kevés teret hagyva a korábban messiásként üdvözölt Hal a tortánnak (helyezések nincsenek, az átlagos share pedig 23,6%). A csatornaátlagukat persze bőven hozza, de jelenleg ez nem túl nagy truváj, lévén maga az átlag borzasztó gyenge (21,6%).

A hétköznapok nézettségi versenye tehát verseny és nézettség nélkül telt el, de a hétvégén sem lehettünk tanúi olyan eseménynek, ami bármilyen évkönyvben helyet érdemel. Vasárnap este héttől bejött a papírforma a Napló (20., ahogy már említettük) és a Cobra 11 között (4. hely, 16,8 rating és 34,6% share). Később pedig a titánok harcaként az 1993-ból ittmaradt Apácashow 2. és a 2000. év képviseletében a Gagyi mami csapott össze. Az öldöklő küzdelem hűen idézte a korai Terminátor-filmeket, csak itt mindkét versenyző a múltból jött, hogy bevégezze küldetését. Egyik a régmúlt, a másik a közelebbi múlt, az alapötlet azonban mindkét esetben felettébb porlepte. Az Apácashow első része 1992-es kiadása lassan nagykorúvá válik, míg a TV2 ajánlata egy az egyben egy Mrs. Doubtfire-parafrázis, ami 1993-ban volt az év nagy mozisikere.

Ezen különbségek azonban jelentéktelenné zsugorodnak a távkapcsolók népének ítélőszéke előtt, igaz, más különbségek jönnek helyette. Végül a ’Whoopy Goldbergnek még mindig nincs szemöldöke-kettő’ 17,5 ratinggel és kerek 34%-kal heti abszolút bajnok lett, míg Martin Lawrence a hasára pókozott dunyhával értékelhetetlen helyezést, 11,4 ratinget és 22%-os közönségarányt hozott össze. Hiába, nem csak a kor számít, de a futott képernyős kilométer, a szereplőgárda és még sok más is. A ’sok mást’ pedig a nyilvánvalóan a magyarázhatatlan Bud Spencer-őrület miatt kell a képletbe építeni, ha van egyáltalán képlet, ami a hazai fogyasztók preferenciáit akárcsak közelítőleg el tudná találni.