51. Heti - Valami véget ér, de ...

A világgazdasági válsággal foglalkozó értekezések, vélemények, blogbejegyzések, cikkek száma mostanra vélhetően megközelítette az emberiség lélekszámát. Az olyan írásoké pedig, amelyek valamilyen módon érintik a témát, biztosan meg is haladta. Bevált téma lett, mivel körülvesz mindent és mindenkit.

Bonyolult tanulmányok részletezik, miközben mindössze annyi történt, hogy olyan összegek mentek át több tucat kézen, melyek nem is léteztek soha. S bár a Dumb és Dumber óta köztudott, hogy a ‘tartozom neked’-cetli mégsem egyenértékű ugyannyi pénzzel (holott az is csak egy ugyanilyen cetli, csak az ígéret az államtól jön), sokaknak csak most esett le. A hosszútávú hatások a médiapiacot sem hagyják érintetlenül, a jelenleg tapasztalható kiégett programsivatag és a langyos érdeklődés nem ennek a következménye. Emellett a tény mellett a heti riport sem mehet el szó nélkül. S bár a top 20-as listára ezúttal is pontosan 20 darab műsor fért fel, némileg rövidebb terjedelemben taglaljuk az említésre méltó eseményeket; annál is inkább, mert ilyenek igazából nem voltak.

Gyakorlatilag mindennek vége, amit eddig valamelyik népszerűbb élményipari kombinát kitett a kirakatba. Véget értek vagy érnek kora- és késő délutáni vetélkedők (Fogd a pénzt és fuss, A széf), heti egyszeri sorozatok (Vészhelyzet 13,1 rating, 32,4% share és Győzike 11,2 rating és 26,3%), sőt, már a hét órás Balázs-showt felváltó Balázs-show is véget ért, bár ez eleve így volt megálmodva (Pókerarc, 29,9% átlagos share, a vasárnapi döntő a 9. helyen 13,8 rating és 32,1%-os közönségaránnyal). A többi pedig egy közös szürke masszába készül éppen beolvadni, mielőtt a hétköznapok porondmesterei feloldódnának a téli napforduló közeli, szabadon választott ünnepkörben.

A Barátok közt (34,4%-os átlag, a 2., 4., 5., 6., és 8. helyek) és a Hal a tortán (28,3%) egy közös origó felé tart, a Fókusz pedig távolról követi a wekerlei Szomszédok népszerűségét kifejező számok alakulását (31,9%). A Pókerarc esetében pedig olybá tűnik, a nézők nem vették fel a fordulatszámot, nem tették magukévá az üzenetet, hogy itten valami különleges jön szembe egy héten keresztül. A műsor gyakorlatilag a Széf átlagát hozta, sőt, kicsivel alatta. Egy koraesti vetélkedő azért inkább bőven kétjegyű életkorúak sportága, náluk meg a megszokás az úr, nem tervezik át csak úgy a napirendet napok alatt.

Az eheti bajnok ennélfogva nem az álmos, eseménytelen munkáshétköznapokból, hanem a hétvégéből jött. A vasárnap esti Pókember (17,2 rating, 35,1%) egy békebeli, szövegbuborékos képregényből kinőtt darab, csoda, hogy ennyien választották. Az meg mondjuk egy másik csoda, hogy ilyen számokkal heti legnézettebb lehet valami. A népszerűség esetünkben relatív, jelenleg ez számít sikernek. Ezzel megdöntötték az egyes számú programtervezési axiómát, miszerint vasárnap este csak vígjáték jöhet szóba. Persze az eközben odaát adott Oltári nő (18. hely, 12,7 és 25,9%) sem semmi 1999-ből, gyakorlatilag egy álomgyári időkapszula a dotkomkorszak hajnaláról. Vasárnap estében mindenesetre méltatlan, antiknak meg még jóindulattal sem mondható – elképzelhető, hogy a pénzpiaci hullámverés ennél is avíttabb darabokat sodor reflektorfénybe, vagy pedig enyészet által kikezdett szinészóriások késői mozijai várnak pályájuk alkonyzónájából.

A nagy dolgok ezúttal nem hétköznap, nem is vasárnap zajlottak. Valamilyen oknál fogva az iparági gyakorlag szerint szombat lett a napja a lepényevésnek, zsákbanfutásnak, azaz a saját gyártású, egy nagy stúdióban játszódó élő flitterháborúknak. Ének, tánc, mesemondás vagy korcsolya, az mindegy, a lényeg, hogy öt egész hattized jelenlegi vagy leendő Blikk-címlap számára még idegen dolgot csinál; jégen siklik, parketten köröz avagy a zuhanyrózsát cseréli mikrofonra. Négy (esetleg három, ez utóbbi Friderikusz és Medveczky miatt kellett a mondatba) szaki pedig megmondja, hogy hogyan kéne szavazni. 2008 őszén nagy küzdelem után ezekből az éneklős lenyomta a táncolóst, legalábbis a legutolsó adásokra. A Megasztár ‘most-már-tényleg’ döntője 16,5 ratinget és 37,7%-os közönségarány közepette termelt ki magából két újabb szólólemezt, míg ideát 12,6 rating és 29,3% share figyelte, ki lesz a ‘2008-as parkett ördöge’; a 2006-os, a 2007-es vagy a 2008-as győztes. Hogy hogy lehet valaki a parkett ördöge 2008-ban, aki 2006-ban vagy 2007-ben táncolt, az csak egy kérdés. De hogy mi lett volna, ha az nem Katus Attila lesz, azt nem tudom, mert ő meg mégiscsak 2008-as győztes. Vagy nem? Valószínűleg én vagyok reménytelenül lemaradva, és itt az ideje másképp gondolni sokat használt kifejezéseinkre. Döntő például van vagy tíz, és ebből kilenc nem dönt, és nem is utolsó. Amelyik pedig végre dönt, az meg már régen eldőlt.